←  Romans (4/16)  →
1. Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
2. Mert ha Ábrahám cselekedetekbõl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elõtt.
3. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul.
4. Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembõl, hanem tartozás szerint;
5. Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az õ hite tulajdoníttatik igazságul.
6. A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
7. Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az õ bûneik.
8. Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít.
9. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is [tulajdoníttatik- ]é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
10. Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
11. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében [tanusított] hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
12. És [hogy] atyja [legyen] a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében [tanusított] hitének nyomdokait.
13. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az õ magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
14. Mert ha azok az örökösök, kik a törvénybõl valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
15. Mert a törvény haragot nemz: a hol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
16. Azért hitbõl, hogy kegyelembõl [legyen;] hogy erõs legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvénybõl valónak, hanem az Ábrahám hitébõl valónak is, a ki mindnyájunknak atyánk
17. (A mint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged ) az elõtt, az Isten elõtt, a kiben hitt, a ki a holtakat megeleveníti, és azokat, a melyek nincsenek, elõszólítja mint meglevõket.
18. A ki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, a mint megmondatott: Így lészen a te magod.
19. És hitében erõs lévén, nem gondolt az õ már elhalt testére, mintegy százesztendõs lévén, sem Sárának elhalt méhére;
20. Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erõs volt a hitben, dicsõséget adván az Istennek,
21. És teljesen elhitte, hogy a mit õ ígért, meg is cselekedheti.
22. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.
23. De nemcsak õ érette iratott meg, hogy tulajdoníttaték néki [igazságul,]
24. Hanem mi érettünk is, a kiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, a kik hisznek Abban, a ki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból,
25. Ki a mi bûneinkért [halálra] adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
←  Romans (4/16)  →