| ← Psalms (72/150) → |
| 1. | Salamoné. |
| 2. | Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal. |
| 3. | Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot. |
| 4. | Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót. |
| 5. | Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre. |
| 6. | Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet. |
| 7. | Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold. |
| 8. | És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig. |
| 9. | Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. |
| 10. | Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé. |
| 11. | Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki. |
| 12. | Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje. |
| 13. | Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja; |
| 14. | Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében. |
| 15. | És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon. |
| 16. | Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. |
| 17. | Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt. |
| 18. | Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül! |
| 19. | Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen! |
| 20. | Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései. |
| ← Psalms (72/150) → |