| ← Psalms (10/150) → |
| 1. | Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején? |
| 2. | A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak. |
| 3. | Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat. |
| 4. | A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja. |
| 5. | Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét. |
| 6. | Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba. |
| 7. | Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság. |
| 8. | Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra. |
| 9. | Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt. |
| 10. | Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak. |
| 11. | Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha! |
| 12. | Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl! |
| 13. | Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.] |
| 14. | Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme. |
| 15. | Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz. |
| 16. | Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl. |
| 17. | A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel, |
| 18. | Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember. |
| ← Psalms (10/150) → |