←  Judges (17/21)  →
1. Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérõl való, kinek neve Míka vala;
2. És monda az õ anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tõled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az õ anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!
3. És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az õ anyjának. És monda az õ anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimbõl fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.
4. De õ [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és võn az õ anyja kétszáz ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.
5. És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az õ fiai közül egyet, és ez lõn néki papja.
6. Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.
7. Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébõl, a Júda nemzetségébõl való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.
8. És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.
9. És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébõl, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet.]
10. És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendõnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltözõ ruhát és eledelt. És a Lévita beszegõdött.
11. És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lõn néki az az ifjú, mint egyik az õ fiai közül.
12. És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.
13. És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.
←  Judges (17/21)  →