| ← Job (8/42) → |
| 1. | Akkor felele a sukhi Bildád, és monda: |
| 2. | Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél? |
| 3. | Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot? |
| 4. | Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket. |
| 5. | De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz; |
| 6. | Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát. |
| 7. | És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon. |
| 8. | Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra! |
| 9. | Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön. |
| 10. | Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?! |
| 11. | Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül? |
| 12. | Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad. |
| 13. | Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész. |
| 14. | Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló. |
| 15. | Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg. |
| 16. | Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén. |
| 17. | Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen. |
| 18. | Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak! |
| 19. | Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból. |
| 20. | Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt. |
| 21. | Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal. |
| 22. | Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül. |
| ← Job (8/42) → |