←  Job (22/42)  →
1. Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2. Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!
3. Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4. A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?
5. Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6. Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.
8. A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.
9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10. Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11. Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12. Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13. És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14. Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.
15. Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16. A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17. A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18. Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.
19. Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:
20. Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!
21. Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.
22. Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!
23. Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.
24. Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25. És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.
30. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
←  Job (22/42)  →