←  2Chronicles (15/36)  →
1. És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten lelke:
2. A ki Asa elé lépett, és monda: Hallgassatok meg engem, Asa s egész Júda és Benjámin! Az Úr van veletek, ha ti is õ vele lesztek; ha õt keresénditek, megtaláljátok; de ha õt elhagyándjátok, õ is elhágy titeket.
3. Sok ideje, hogy Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és törvény nélkül van.
4. Ha megtért volna az õ nyomorúságában az Úrhoz, Izráel Istenéhez: megtalálták volna azok, a kik õt keresik.
5. De ezekben az idõkben nincs békessége sem a kimenõnek, sem a hazajövõnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak, a kik [e] földön laknak;
6. Annyira, hogy egy nemzetség a másik nemzetséget és egyik város a másik várost elpusztítja; mert az Isten gyötri õket minden sanyarúsággal.
7. Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne ereszszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van.
8. Mikor pedig Asa meghallotta e beszédeket és az Obed prófétának prófécziáját, megbátorodék, és elpusztítá a Júda és Benjámin földérõl mindenestõl a bálványokat, a városokból is, a melyeket elfoglalt az Efraim hegységén, és megújítá az Úr oltárát is, a mely az Úr tornácza elõtt volt.
9. És összegyûjté az egész Júda és Benjámin nemzetségét és azokat, a kik jövevények valának köztök az Efraim, Manasse és Simeon nemzetségébõl; mert az Izráel nemzetségébõl sokan csatlakozának õ hozzá, látván, hogy az Úr, az õ Istene, õ vele volt.
10. Összegyûlének azért Jeruzsálembe a harmadik hónapban, Asa királyságának tizenötödik esztendejében.
11. És áldozának az Úrnak azon a napon a nyert zsákmányból hétszáz ökörrel és hétezer juhval;
12. És fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az õ atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni.
13. És ha valaki nem keresné az Urat, az Izráel Istenét, megölettessék kicsinytõl fogva nagyig, úgy a férfi, mint az asszony.
14. És megesküvének az Úrnak felszóval, kiáltással, trombita- és kürtszókkal.
15. És örvendezett az egész Júda az eskû felett; mert teljes szívökbõl esküdtek, és egyenlõ akarattal keresték [az Urat]; és megtaláltaték általok, és az Úr nyugodalmat szerze nékik minden felõl.
16. De még Maakát, Asa király anyját is megfosztá a királynéságtól, mivel egy iszonyú bálványt emelt vala Aserának, és Asa elrontá és összetörte annak iszonyú bálványát, és a Kedron patakjánál megégeté.
17. Jóllehet Izráelbõl a magaslatokat nem irtották ki, mindazáltal Asának tiszta szíve vala egész életében.
18. És bevivé az Isten házába, a mit atyja és õ megszentelének, ezüstöt, aranyat és edényeket.
19. És nem volt háború Asa királyságának harminczötödik esztendejéig.
←  2Chronicles (15/36)  →