| ← Zechariah (2/14) → |
| 1. | Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérõ- kötelet. |
| 2. | És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza? |
| 3. | És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal [is] kijöve eléje. |
| 4. | És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek és barmok sokasága miatt. |
| 5. | Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne! |
| 6. | Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr. |
| 7. | Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol. |
| 8. | Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsõség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefényét bántja. |
| 9. | Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem. |
| 10. | Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr. |
| 11. | És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem. |
| 12. | És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet. |
| 13. | Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl. |
| ← Zechariah (2/14) → |