←  Romans (11/16)  →
1. Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az õ népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségébõl való.
2. Nem vetette el Isten az õ népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésrõl? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3. Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4. De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5. Ekképen azért most is van maradék a kegyelembõl való választás szerint.
6. Hogyha pedig kegyelembõl, akkor nem cselekedetekbõl: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekbõl, akkor nem kegyelembõl: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7. Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8. A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9. Dávid is ezt mondja: Legyen az õ asztaluk tõrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10. Sötétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak, és az õ hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11. Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az õ esetük folytán [lett] az idvesség a pogányoké, hogy õk felingereltessenek.
12. Ha pedig az õ esetök világnak gazdagsága, és az õ veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az õ teljességök?
13. Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsõítem,
14. Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15. Mert ha az õ elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda [lesz] a felvételök hanemha élet a halálból?
16. Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is [azok.]
17. Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18. Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19. Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, hogy én oltassam be.
20. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21. Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23. Sõt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja õket.
24. Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az õ saját olajfájokba.
25. Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve [csak] részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26. És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljõ Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27. És ez nékik az én szövetségem, midõn eltörlöm az õ bûneiket.
28. Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29. Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az õ elhívása.
30. Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az õ engedetlenségök miatt:
31. Azonképen õk is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán õk is irgalmasságot nyerjenek;
32. Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33. Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai!
34. Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
35. Avagy kicsoda adott elõbb néki, hogy annak visszafizesse azt?
36. Mert õ tõle, õ általa és õ reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsõség mindörökké. Ámen.
←  Romans (11/16)  →