← Psalms (94/150) → |
1. | Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg! |
2. | Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek! |
3. | A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? |
4. | Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi. |
5. | A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. |
6. | Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. |
7. | És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene! |
8. | Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre? |
9. | A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é? |
10. | A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja: |
11. | Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók. |
12. | Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre; |
13. | Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek! |
14. | Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét! |
15. | Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek. |
16. | Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen? |
17. | Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben. |
18. | Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem. |
19. | Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet. |
20. | Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt? |
21. | Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét. |
22. | De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája; |
23. | És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk. |
← Psalms (94/150) → |