← Psalms (79/150) → |
1. | Aszáf zsoltára. |
2. | Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. |
3. | Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna õket. |
4. | Gyalázattá lettünk szomszédaink elõtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. |
5. | Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltõ szerelmed, mint a tûz? |
6. | Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; |
7. | Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. |
8. | Ne emlékezzél meg rovásunkra elõdeink vétkérõl; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. |
9. | Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsõségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. |
10. | Minek mondanák a pogányok: Hol az õ Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. |
11. | Jusson elõdbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; |
12. | És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! |
13. | Mi pedig, a te néped és a te legelõd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékrõl-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! |
← Psalms (79/150) → |