| ← Psalms (73/150) → |
| 1. | Aszáf zsoltára. |
| 2. | De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. |
| 3. | Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. |
| 4. | Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó. |
| 5. | A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. |
| 6. | Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket. |
| 7. | A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. |
| 8. | Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. |
| 9. | Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. |
| 10. | Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek; |
| 11. | És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? |
| 12. | Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek! |
| 13. | Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; |
| 14. | Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! |
| 15. | Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. |
| 16. | Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. |
| 17. | Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. |
| 18. | Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket. |
| 19. | Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl. |
| 20. | Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket. |
| 21. | Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: |
| 22. | Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. |
| 23. | De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. |
| 24. | Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem. |
| 25. | Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! |
| 26. | Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! |
| 27. | Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled. |
| 28. | De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. |
| ← Psalms (73/150) → |