| ← Psalms (59/150) → |
| 1. | Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt. |
| 2. | Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! |
| 3. | Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; |
| 4. | Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! |
| 5. | Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!] |
| 6. | Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. |
| 7. | Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. |
| 8. | Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg? |
| 9. | Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet. |
| 10. | Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram. |
| 11. | Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.] |
| 12. | Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk! |
| 13. | Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. |
| 14. | Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. |
| 15. | Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. |
| 16. | Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. |
| 17. | Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ] |
| ← Psalms (59/150) → |