| ← Psalms (41/150) → |
| 1. | Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. |
| 2. | Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. |
| 3. | Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. |
| 4. | Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. |
| 5. | Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! |
| 6. | Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? |
| 7. | Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél. |
| 8. | Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: |
| 9. | Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! |
| 10. | Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. |
| 11. | De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! |
| 12. | Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; |
| 13. | Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ] |
| ← Psalms (41/150) → |