| ← Psalms (36/150) → |
| 1. | Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé. |
| 2. | A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem; |
| 3. | Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik. |
| 4. | Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni. |
| 5. | Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat. |
| 6. | Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig! |
| 7. | Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram! |
| 8. | Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek. |
| 9. | Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl. |
| 10. | Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot. |
| 11. | Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre. |
| 12. | Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ] |
| ← Psalms (36/150) → |