| ← Psalms (32/150) → |
| 1. | Dávid tanítása. |
| 2. | Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. |
| 3. | Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. |
| 4. | Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela. |
| 5. | Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela. |
| 6. | Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá. |
| 7. | Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. |
| 8. | Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. |
| 9. | Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád. |
| 10. | Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. |
| 11. | Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek! |
| ← Psalms (32/150) → |