←  Psalms (22/150)  →
1. Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
2. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
3. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
4. Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
5. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
8. A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
9. Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
10. Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
11. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
12. Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
13. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
14. Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
15. Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
16. Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
17. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
18. Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
19. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
20. De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
21. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
22. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
23. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
24. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
25. Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
26. Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
27. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!
28. Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.
29. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
30. Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
31. Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]
←  Psalms (22/150)  →