Psalms (2/150)  

1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:
3. Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.
5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:
6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
8. Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
9. Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.
10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!

  Psalms (2/150)