←  Psalms (18/150)  →
1. Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
2. És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
3. Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
5. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
6. A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
7. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
8. Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
9. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
10. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
11. Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
12. A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
13. Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
14. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.
15. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
16. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17. Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
18. Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
19. Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
20. És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
21. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
22. Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
23. Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
24. És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
25. És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
26. Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
27. A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
28. Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
29. Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
30. Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
31. Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
32. Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
33. Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
34. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
35. Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
36. És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
37. Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
38. Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
39. Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
40. Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
41. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
42. Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
43. És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
44. Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
45. A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
46. Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
47. Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
48. Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
49. A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
50. Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]
←  Psalms (18/150)  →