| ← Psalms (147/150) → |
| 1. | Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog! |
| 2. | Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit; |
| 3. | Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket. |
| 4. | Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi. |
| 5. | Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa. |
| 6. | Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. |
| 7. | Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek! |
| 8. | A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken; |
| 9. | A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak. |
| 10. | Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; |
| 11. | Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. |
| 12. | Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet! |
| 13. | Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat. |
| 14. | Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával. |
| 15. | Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete! |
| 16. | Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port. |
| 17. | Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt? |
| 18. | Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak. |
| 19. | Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. |
| 20. | Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat! |
| ← Psalms (147/150) → |