| ← Psalms (143/150) → |
| 1. | Dávid zsoltára. hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet. |
| 2. | Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted! |
| 3. | Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! |
| 4. | Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! |
| 5. | Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. |
| 6. | Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela. |
| 7. | Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. |
| 8. | Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! |
| 9. | Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök! |
| 10. | Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. |
| 11. | Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! |
| 12. | És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok. |
| ← Psalms (143/150) → |