| ← Psalms (141/150) → |
| 1. | Dávid zsoltára. figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged. |
| 2. | Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.] |
| 3. | Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását! |
| 4. | Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl! |
| 5. | Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban. |
| 6. | Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek. |
| 7. | Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában. |
| 8. | De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet! |
| 9. | Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól! |
| 10. | Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek! |
| ← Psalms (141/150) → |