| ← Psalms (140/150) → |
| 1. | Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. |
| 2. | Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! |
| 3. | A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek. |
| 4. | Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. |
| 5. | Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. |
| 6. | Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. |
| 7. | Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! |
| 8. | Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! |
| 9. | Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela. |
| 10. | A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. |
| 11. | Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek! |
| 12. | A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad. |
| 13. | Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ] |
| ← Psalms (140/150) → |