| ← Psalms (14/150) → |
| 1. | Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék. |
| 2. | Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ? |
| 3. | Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. |
| 4. | Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják? |
| 5. | Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van! |
| 6. | A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma. |
| 7. | Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel. |
| ← Psalms (14/150) → |