| ← Psalms (137/150) → |
| 1. | Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. |
| 2. | A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat, |
| 3. | Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! |
| 4. | Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?! |
| 5. | Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! |
| 6. | Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! |
| 7. | Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! |
| 8. | Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! |
| 9. | Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! |
| ← Psalms (137/150) → |