← Psalms (109/150) → |
1. | Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. |
2. | Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. |
3. | És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. |
4. | Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. |
5. | Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. |
6. | Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. |
7. | Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. |
8. | Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. |
9. | Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. |
10. | És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] |
11. | Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. |
12. | Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! |
13. | Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! |
14. | Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! |
15. | Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, |
16. | A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. |
17. | Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. |
18. | Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. |
19. | Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. |
20. | Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. |
21. | De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! |
22. | Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. |
23. | Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. |
24. | Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. |
25. | Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. |
26. | Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! |
27. | Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! |
28. | Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. |
29. | Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! |
30. | Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! |
31. | Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. |
← Psalms (109/150) → |