| ← Psalms (108/150) → |
| 1. | Ének. Dávid zsoltára. |
| 2. | Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsõségem is [kész.] |
| 3. | Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt! |
| 4. | Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között! |
| 5. | Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhõkig ér a te hûséges voltod! |
| 6. | Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsõséged legyen az egész földön! |
| 7. | Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem! |
| 8. | Az õ szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét. |
| 9. | Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelõm. |
| 10. | Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok. |
| 11. | Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig? |
| 12. | Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel? |
| 13. | Adj szabadulást nékünk az ellenségtõl, mert hiábavaló az emberi segítség! [ (Psalms 108:14) Istennel hatalmasan cselekszünk, és õ megtapodja ellenségeinket. ] |
| ← Psalms (108/150) → |