←  Psalms (107/150)  →
1. Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.
2. [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;
3. És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.
4. Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5. Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.
7. És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8. Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
9. Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!
10. A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11. Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12. Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.
14. Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15. Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
16. Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17. A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.
18. Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.
20. Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.
21. Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
22. És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!
23. A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
24. Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.
25. Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26. Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27. Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28. De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.
29. Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30. És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.
31. Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!
32. És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!
33. Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34. Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35. Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36. És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.
37. És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38. És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39. De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.
40. Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.
41. De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42. Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.
43. A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!
←  Psalms (107/150)  →