| ← Psalms (103/150) → |
| 1. | A Dávidé. |
| 2. | Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl. |
| 3. | A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet. |
| 4. | A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. |
| 5. | A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé. |
| 6. | Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal. |
| 7. | Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit. |
| 8. | Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû. |
| 9. | Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké. |
| 10. | Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. |
| 11. | Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt. |
| 12. | A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket. |
| 13. | A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt. |
| 14. | Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk. |
| 15. | Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága. |
| 16. | Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé. |
| 17. | De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain; |
| 18. | Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék. |
| 19. | Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat. |
| 20. | Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára. |
| 21. | Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi! |
| 22. | Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat! |
| ← Psalms (103/150) → |