← Proverbs (7/31) → |
1. | Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál. |
2. | Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét. |
3. | Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. |
4. | Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd, |
5. | Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl. |
6. | Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, |
7. | És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, |
8. | A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget, |
9. | Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. |
10. | És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében. |
11. | Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai. |
12. | Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. |
13. | És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: |
14. | Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. |
15. | Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! |
16. | Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel. |
17. | Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. |
18. | No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. |
19. | Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. |
20. | Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza. |
21. | [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt. |
22. | Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba; |
23. | Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van. |
24. | Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. |
25. | Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin. |
26. | Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek. |
27. | Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába. |
← Proverbs (7/31) → |