←  Proverbs (6/31)  →
1. Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, [és] kezedet adván, kötelezted magadat másért:
2. Szádnak beszédei által estél tõrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel.
3. Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat.
4. Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek,
5. Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a [vadász] kezébõl, és mint a madár a madarásznak kezébõl.
6. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
7. A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8. Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
9. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10. Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11. Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12. Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13. A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14. Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
15. Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.
16. E hat dolgot gyûlöli az Úr, és hét dolog útálat az õ lelkének:
17. A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek,
18. Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak,
19. A hazugságlehelõ hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között!
20. Õrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.
21. Kösd azokat szívedre mindenkor, fûzd a nyakadba.
22. Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, õriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.
23. Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések.
24. Hogy a gonosz asszonytól téged megõrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétõl.
25. Ne kivánd az õ szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel;
26. Mert a parázna asszony miatt [jut az ember] egy darab kenyérre, és [más] férfi felesége drága életet vadász!
27. Vehet-é valaki tüzet az õ kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének?
28. Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének?
29. Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt!
30. Nem útálják meg a lopót, ha lop az õ kivánságának betöltésére, mikor éhezik;
31. És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az õ házának minden marháját érette adhatja;
32. A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt!
33. Vereséget és gyalázatot nyer, és az õ gyalázatja el nem töröltetik.
34. Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján.
35. Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
←  Proverbs (6/31)  →