←  Proverbs (28/31)  →
1. Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
2. Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3. A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.
4. A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5. A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6. Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
7. A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
8. A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.
9. Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
10. A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
11. Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.
12. Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
13. A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
14. Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.
15. Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16. Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
17. Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.
18. A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19. A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
20. A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
21. Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.
22. Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.
23. A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
24. A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25. A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.
26. A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27. A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
28. Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.
←  Proverbs (28/31)  →