←  Proverbs (20/31)  →
1. A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
2. Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
3. Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
4. A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5. Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
6. A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
7. A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!
8. A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
9. Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?
10. A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.
11. Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.
12. A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.
13. Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.
14. Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15. Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16. Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
17. Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.
18. A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
19. Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
20. A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
21. A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
22. Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
23. Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
24. Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?
25. Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
26. Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
27. Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
28. A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.
29. Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.
30. A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.
←  Proverbs (20/31)  →