←  Proverbs (19/31)  →
1. Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.
2. A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.
3. Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.
4. A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.
5. A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6. Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.
7. A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.
8. A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.
9. A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10. Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11. Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12. Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.
13. Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.
14. A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15. A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16. A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17. Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.
18. Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.
19. A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]
20. Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
21. Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
22. A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23. Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24. Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25. Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26. A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.
27. Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.
28. A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29. A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
←  Proverbs (19/31)  →