← Proverbs (18/31) → |
1. | A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik. |
2. | Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen. |
3. | Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat. |
4. | Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje. |
5. | A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben. |
6. | A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált. |
7. | A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre. |
8. | A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják. |
9. | A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz. |
10. | Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen. |
11. | A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint. |
12. | A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van. |
13. | A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve. |
14. | A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el? |
15. | Az eszesnek elméje tudományt szerez, és a bölcseknek füle tudományt keres. |
16. | Az embernek ajándéka szabad útat szerez néki, és a nagyoknak orczája elé viszi õt. |
17. | Igaza van annak, a ki elsõ a perben; mígnem eljõ az õ peresfele, és megvizsgálja õt. |
18. | A versengéseket megszünteti a sorsvetés, és az erõseket elválasztja. |
19. | A felingerelt atyafiú [erõsb] az erõs városnál, és [az ilyen] versengések olyanok, mint a vár zárja. |
20. | A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól. |
21. | Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét. |
22. | Megnyerte a jót, a ki talált feleséget, és vett jóakaratot az Úrtól! |
23. | Alázatos kérést szól a szegény; a gazdag pedig keményen felel. |
24. | Az ember, a kinek [sok] barátja van, széttöretik; de van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél. |
← Proverbs (18/31) → |