←  Proverbs (16/31)  →
1. Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3. Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4. Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5. Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6. Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7. Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8. Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9. Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10. Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
11. Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12. Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
13. Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]
14. A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15. A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16. Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17. Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
18. A megromlás elõtt kevélység [jár], és az eset elõtt felfuvalkodottság.
19. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20. A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21. A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22. Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23. A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
24. Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25. Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26. A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27. A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28. A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29. Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
30. A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
31. Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32. Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33. Az [ember] kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
←  Proverbs (16/31)  →