←  Proverbs (12/31)  →
1. A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól; de a gonosz embert kárhoztatja õ.
2. Nem erõsül meg ember az istentelenséggel; az igazaknak pedig gyökerök ki nem mozdul.
3. A derék asszony koronája az õ férjének; de mint az õ csontjaiban való rothadás, [olyan] a megszégyenítõ.
4. Az igazaknak gondolatjaik igazak; az istentelenek tanácsa csalás.
5. Az istenteleneknek beszédei leselkednek a vér után; az igazaknak pedig szája megszabadítja azokat.
6. Leomlanak az istentelenek, és oda lesznek; az igazak háza pedig megáll.
7. Az õ értelme szerint dicsértetik a férfiú; de az elfordult elméjû útálatos lesz.
8. Jobb, a kit kevésre tartanak, és szolgája van, mint a ki magát felmagasztalja, és szûk kenyerû.
9. Az igaz az õ barmának érzését [is] ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.
10. A ki míveli az õ földét, megelégedik eledellel; a ki pedig követ hiábavalókat, bolond az.
11. Kivánja az istentelen a gonoszok prédáját; de az igaznak gyökere ád [gyümölcsöt.]
12. Az ajkaknak vétkében gonosz tõr van, de kimenekedik a nyomorúságból az igaz.
13. Az õ szájának gyümölcsébõl elégedik meg a férfi jóval; és az õ cselekedetének fizetését veszi az ember önmagának.
14. A bolondnak úta helyes az õ szeme elõtt, de a ki tanácscsal él, bölcs az.
15. A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember.
16. A ki igazán szól, megjelenti az igazságot, a hamis bizonyság pedig az álnokságot.
17. Van olyan, a ki beszél hasonlókat a tõrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
18. Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.
19. Álnokság van a gonosz gondolóknak szívében; a békességnek tanácsosiban pedig vígasság.
20. Nem vettetik az igaz semmi bántásba; az istentelenek pedig teljesek nyavalyával.
21. Útálatosok az Úrnál a csalárd beszédek; a kik pedig cselekesznek hûségesen, kedvesek õ nála.
22. Az eszes ember elfedezi a tudományt; a bolondok elméje pedig kikiáltja a bolondságot.
23. A gyorsaknak keze uralkodik; a rest pedig adófizetõ lesz.
24. A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.
25. Útba igazítja az õ felebarátját az igaz; de az istentelenek útja eltévelyíti õket.
26. Nem süti meg a rest, a mit vadászásával fogott; de drága marhája az embernek serénysége.
27. Az igazságnak útjában van élet; és az õ ösvényének úta halhatatlanság.
←  Proverbs (12/31)  →