←  Proverbs (11/31)  →
1. Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.
2. Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van.
3. Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4. Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5. A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6. Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7. Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész.
8. Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba.
9. Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10. Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11. Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12. Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13. A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot.
14. A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15. Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16. A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17. Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18. Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos.
19. A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt].
20. Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek.
21. Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22. [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága.
23. Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24. Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik.
25. A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.
26. A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van].
27. A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az.
28. A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29. A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek.
30. Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31. Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! [ (Proverbs 11:32) A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az. ]
←  Proverbs (11/31)  →