←  Proverbs (10/31)  →
1. Salamon bölcs mondásai. a bolond fiú pedig szomorúsága az õ anyjának.
2. Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.
3. Az Úr nem hagyja éhezni az igaznak lelkét; az istenteleneknek kivánságát pedig elveti.
4. Szegénynyé lesz, a ki cselekszik rest kézzel; a gyors munkások keze pedig meggazdagít.
5. Gyûjt nyárban az eszes fiú; álomba merül az aratás idején a megszégyenítõ fiú.
6. Áldások vannak az igaznak fején; az istentelenek szája pedig erõszaktételt fed be.
7. Az igaznak emlékezete áldott; a hamisaknak neve pedig megrothad.
8. A bölcs elméjû beveszi a parancsolatokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.
9. A ki tökéletességben jár, bátorsággal jár; a ki pedig elferdíti az õ útát, kiismertetik.
10. A ki szemmel hunyorgat, bántást szerez; és a bolond ajkú elesik.
11. Életnek kútfeje az igaznak szája; az istenteleneknek szája pedig erõszaktételt fedez el.
12. A gyûlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.
13. Az eszesek ajkain bölcseség találtatik; a vesszõ pedig a bolond hátának [való.]
14. A bölcsek tudományt rejtegetnek; a bolondnak szája pedig közeli romlás.
15. A gazdagnak marhája az õ megerõsített városa; szûkölködõknek romlása az õ szegénységök.
16. Az igaznak keresménye életre, az istentelennek jövedelme bûnre van.
17. A bölcseség megõrizõnek útja életre van; a fenyítéket elhagyó pedig tévelyeg.
18. A ki elfedezi a gyûlölséget, hazug ajkú az; és a ki szól gyalázatot, bolond az.
19. A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; a ki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.
20. Választott ezüst az igaznak nyelve; a gonoszok elméje kevés érõ.
21. Az igaznak ajkai sokakat legeltetnek; a bolondok pedig esztelenségökben halnak meg.
22. Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.
23. Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]
24. A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.
25. A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.
26. Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.
27. Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.
28. Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.
29. Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.
30. Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.
31. Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.
32. Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.
←  Proverbs (10/31)  →