Philemon (1/1) |
1. | Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak, |
2. | És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek: |
3. | Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. |
4. | Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, |
5. | Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, |
6. | Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levõ jónak megismerése által. |
7. | Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia. |
8. | Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendõ, |
9. | A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak; |
10. | Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szûltem, Onésimusért, |
11. | A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos, |
12. | Kit visszaküldöttem; te pedig õt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz! |
13. | Õt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért [szenvedett] fogságomban; |
14. | De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésbõl, hanem szabad akaratból való legyen. |
15. | Mert talán azért vált meg [tõled] ideig-óráig, hogy õt, mint örökkévalót kapd vissza; |
16. | Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, [mint] szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban. |
17. | Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd õt magadhoz, mint engemet. |
18. | Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel. |
19. | Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy [azt] ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem. |
20. | Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tõled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban! |
21. | Bízván a te engedelmességedben, [így] írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni. |
22. | Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom. |
23. | Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban, |
24. | [Tovább]á Márk, Aristárkhus, Démás [és] Lukács, az én munkatársaim. |
25. | A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] a ti lelketekkel! |
Philemon (1/1) |