| ← Numbers (10/36) → | 
| 1. | Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván: | 
| 2. | Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására. | 
| 3. | És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé. | 
| 4. | Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei. | 
| 5. | Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak. | 
| 6. | Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására. | 
| 7. | Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót. | 
| 8. | A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között. | 
| 9. | És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl. | 
| 10. | A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. | 
| 11. | Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról. | 
| 12. | És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában. | 
| 13. | Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint. | 
| 14. | Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia. | 
| 15. | Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia. | 
| 16. | És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia. | 
| 17. | És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói. | 
| 18. | Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia. | 
| 19. | A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia. | 
| 20. | És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia. | 
| 21. | Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala. | 
| 22. | Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia. | 
| 23. | A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia. | 
| 24. | A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia. | 
| 25. | [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia. | 
| 26. | Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia. | 
| 27. | És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia. | 
| 28. | Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek. | 
| 29. | Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek. | 
| 30. | Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek. | 
| 31. | És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt. | 
| 32. | És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled. | 
| 33. | Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok. | 
| 34. | És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból. | 
| 35. | Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid. | 
| 36. | Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez. | 
| ← Numbers (10/36) → |