← Matthew (25/28) → |
1. | Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé. |
2. | Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. |
3. | A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat; |
4. | Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben. |
5. | Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. |
6. | Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe! |
7. | Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az õ lámpásaikat. |
8. | A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. |
9. | Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendõ nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. |
10. | Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a võlegény; és a kik készen valának, bemenének õ vele a menyegzõbe, és bezáraték az ajtó. |
11. | Késõbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. |
12. | Õ pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. |
13. | Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ. |
14. | Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. |
15. | És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele. |
16. | Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. |
17. | Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere. |
18. | A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét. |
19. | Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. |
20. | És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. |
21. | Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. |
22. | Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. |
23. | Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. |
24. | Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; |
25. | Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. |
26. | Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; |
27. | El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. |
28. | Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. |
29. | Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. |
30. | És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. |
31. | Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe. |
32. | És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl. |
33. | És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja. |
34. | Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. |
35. | Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; |
36. | Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. |
37. | Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? |
38. | És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? |
39. | Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? |
40. | És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. |
41. | Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett. |
42. | Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; |
43. | Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. |
44. | Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? |
45. | Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. |
46. | És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. |
← Matthew (25/28) → |