←  Job (5/42)  →
1. Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.
3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.
5. A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.
6. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!
7. Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
10. A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.
11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13. A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15. A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;
16. Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
17. Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18. Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.
21. A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23. Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.
26. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
←  Job (5/42)  →