| ← Job (40/42) → |
| 1. | Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda: |
| 2. | Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem! |
| 3. | Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? |
| 4. | És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ? |
| 5. | Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel! |
| 6. | Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket! |
| 7. | Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le! |
| 8. | Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel: |
| 9. | Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed! |
| 10. | Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör! |
| 11. | Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban! |
| 12. | Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak. |
| 13. | Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak. |
| 14. | Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét. |
| 15. | Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik. |
| 16. | Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein. |
| 17. | Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák. |
| 18. | Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is. |
| 19. | Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?! |
| ← Job (40/42) → |