←  Job (34/42)  →
1. És szóla Elihu, és monda:
2. Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3. Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4. Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5. Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6. Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!
7. Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.
8. És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9. Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10. Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11. Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.
12. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13. Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14. Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15. Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16. Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17. Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?
18. A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!
19. A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.
20. Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!
21. Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22. Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;
23. Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24. Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.
25. Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.
26. Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.
27. A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28. Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.
29. Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;
30. Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.
31. Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32. A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33. Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34. Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:
35. Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36. Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!
37. Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
←  Job (34/42)  →