← Job (32/42) → |
1. | Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt: |
2. | Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. |
3. | De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. |
4. | Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála. |
5. | De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja. |
6. | És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. |
7. | Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! |
8. | Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! |
9. | Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. |
10. | Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! |
11. | Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. |
12. | Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. |
13. | Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember! |
14. | Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. |
15. | Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó. |
16. | Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. |
17. | Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! |
18. | Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek. |
19. | Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad. |
20. | Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. |
21. | Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; |
22. | Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm! |
← Job (32/42) → |