| ← Job (26/42) → |
| 1. | Jób pedig felele, és monda: |
| 2. | Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart! |
| 3. | Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! |
| 4. | Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled? |
| 5. | A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is. |
| 6. | Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa. |
| 7. | Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. |
| 8. | Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad. |
| 9. | Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén. |
| 10. | Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig. |
| 11. | Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl. |
| 12. | Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. |
| 13. | Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót. |
| 14. | Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg? |
| ← Job (26/42) → |