| ← Job (23/42) → |
| 1. | Felele pedig Jób, és monda: |
| 2. | Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom. |
| 3. | Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig. |
| 4. | Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel. |
| 5. | Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám. |
| 6. | Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám! |
| 7. | Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre! |
| 8. | Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre. |
| 9. | Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom. |
| 10. | De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany. |
| 11. | Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el. |
| 12. | Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát. |
| 13. | Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi. |
| 14. | Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála. |
| 15. | Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle. |
| 16. | Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem. |
| 17. | Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?! |
| ← Job (23/42) → |