←  Job (21/42)  →
1. Felele pedig Jób, és monda:
2. Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]
3. Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.
4. Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?
5. Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.
6. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.
7. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
8. Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.
9. Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.
10. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.
11. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.
12. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.
13. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;
14. Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
15. Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
16. Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
17. Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
18. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.
19. Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.
20. Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.
21. Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!
22. Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
23. Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;
24. Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.
25. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.
26. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
27. Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;
28. Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?
29. Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?
30. Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
31. Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?
32. Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.
33. Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.
34. Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.
←  Job (21/42)  →