←  Job (20/42)  →
1. Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2. Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4. Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5. Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6. Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:
7. Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?
8. Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9. A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.
10. Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.
11. Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.
12. Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;
13. És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14. Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15. Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.
16. A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,
17. [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18. A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19. Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20. Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21. Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.
22. Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23. Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24. Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.
25. Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.
26. Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
27. Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28. Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.
29. Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.
←  Job (20/42)  →